14+1 hasznos tanács, hogyan ábrázold szépen és természetesen a szemet portréfotózás során
Néhány hónappal ezelőtt épp a budörsi IKEA-ba tartottam zöldséges golyót venni, mikor az egyik utca sarkánál megláttam Borbás Marcsit, aki egy óriásplakáton buzdított az oltás felvételére. A plakát és köztem kb. 6 méter távolság volt, így jól szemügyre tudtam venni. Fotósként (gondolom nem egyedüliként) egészen más szemmel tekintek egy ilyen plakátra, szakmai szempontok alapján vizsgálom a képet, a typot.
A lényeg az, hogy a képet nézve szinte azonnal szemet szúrt nekem a Marcsi szeméből visszatükröződő, négyszöglet alakú softbox. Ennek kapcsán született meg bennem a cikk ötlete.
A fotográfia, mint vizuális élmény erősen szubjektív.
Mikor kritikát fogalmazunk meg, van egy szinte megdönthetetlen és kikezdhetetlen művészi érv amellett, ha valami nem a nagykönyv szerint van kivitelezve, miszerint: „Direkt csináltam így, mert nekem ez így tetszik.”
Ezzel az érveléssel a legtöbb esetben én sem tudok (és nem is akarok) vitatkozni, ugyanakkor – bár kizárni nem tudom – erősen kétlem, hogy az említett fényképen a készítő tudatosan, bármilyen hatás kiváltása érdekében használt a természetestől teljesen eltérő vizuális élményt nyújtó fényformálót.
Ezen túl persze előfordulhat, - velem is sokszor előfordul- az is, hogy egyszerűen csak nem volt jobb kép a sorozatból, nem lehetett máskép megcsinálni, csak ilyen eszköz volt...stb. Van, hogy hiába akarjuk, nem jó a csillagok állása, a fényszög nem a legjobb azon a napon, vagy nem áll rendelkezésre minden feltétel... mégis fontosnak tartom, hogy amire tudatosan oda lehet figyelni, arra figyeljünk, amit szakmailag megtehetünk, azt tegyük meg, hogy a végeredmény a lehető legkielégítőbb legyen!
Az jutott eszembe, hogy talán érdemes lehet néhány tanács formájában leírnom, SZERINTEM mitől lesz a portré ábrázolás során a szem szépen ábrázolt és természetes.
Fontos, hogy az ezután felsoroltak nem olyan megdönthetetlen tények, alapvetések, mint hogy 2 + 2 = 4. A szabályok megszegése sokszor rendkívül izgalmas és különleges eredményekhez vezethet, ugyanakkor szabályokat csak úgy lehet megszegni, ha ismerjük is azokat. Ezt nem én találtam ki, még a világ legrenitensebb, legösztönösebb művészei is így gondolják/gondolták:
“Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.” – Pablo Picasso
...szóval lássuk, mik az én szempontjaim, tanácsaim, ötleteim azoknak, akik portréfotózás során törekedni szeretnének arra, hogy a szemet esztétikusan, profi módon és természetesen ábrázolják. Vagy ha úgy akarják direkt NE, már csak azért SE! :)
1. Mindig legyen valamilyen csillogás a szemben!
Még anno, természetfotós tanulmányaim alatt tanultam meg azt a gyakran elhangzó tényt, miszerint: „Csak a halott állatok szeme nem csillog!”
A szemből visszatükröződő fény életteli hatást kelt, így fontos, hogy ezt a hatást akkor is igyekezzünk elérni, ha éppen nem természetes, hanem az általunk generált fényviszonyok között fotózunk.
Lényeges azonban az is, hogy az ember alapvetően a természetes hatásokat látja valódinak, szépnek. Emiatt érdemes arra törekedni, hogy a szemben megcsillanó fény a lehető leginkább a nap fényének visszatükröződését idézze fel.
2. Lehetőség szerint használj teli kör alakú, vagy ahhoz hasonlító fényformálókat főfénynek, ha mesterséges fényformálót és fényforrást használsz!
Hogy mi volt a bajom Marcsi négyzetesen csillogó szemével?
Tulajdonképpen csak annyi, hogy tapasztalatom szerint a természetben viszonylag ritkán fordul elő négyszög, vagy akármilyen más szögletes alakú nap! Egy szögletes fény a szemben nem természetes!
Én emiatt -ha van választási lehetőségem- főfénynek szinte kivétel nélkül mindig valamilyen körhöz (naphoz) hasonló fényformálót használok, ha pedig ez nem jön össze, törekszem rá, hogy a tükröződés természetesnek hasson. Itt fontos megjegyezni, hogy teli kör fényről van szó, a körled, körvakú, ahol a közepe üres nem játszik.
Vannak olyan esetek, amikor a kör alakú fényformáló nem áll rendelkezésre. Ilyenkor igyekszem a fényforrást/fényformálót úgy elhelyezni, hogy az természetesség hatását keltve tükröződjön a szemben
Persze néha ez nekem is csak törekvés marad, mert az élesség, a kevés fény sok mindent felülírhat, vagy van, hogy épp nem áll rendelkezésre az ideális eszköz... Ilyenkor legtöbbször utólag, retusáláskor javítok.
3. Válassz ideális világítási távolságot!
A fényformáló közelsége/távolsága hatással van a szemben megjelenő fény nagyságára. Nekem személy szerint nem tetszik, mikor pl. egy oktaboxot behúzunk képhatárra, érdemes inkább úgy elhelyezni a fényformálót, hogy ne legyen zavaróan nagy a szemben a tükröződés és természetesnek hasson. A rendelkezésre álló fénymennyiség és az éles képre való törekvés ugyan felülírhatja a helyzetet, de abban megegyezhetünk, hogy az írisz nagyságú fény a szemben mindennek hat, csak éppen természetesnek nem.
4. Ügyelj minden tükröződésre!
Egy képen a világítási setup-ot nagyrészt a szemben megjelenő csillogásból és a vetett árnyékból tudjuk a legkönnyebben visszafejteni. Hallottam már olyan történeteket is, hogy a nagy fotósok ki szokták a szemből retusálni a világitás set up-ot, hogy ne jöjjön rá a néző/elemző, hogy mivel és hogyan van a kép világítva.
De nem csak azért fontos, hogy odafigyeljünk minden tükröződésre, hogy megőrizhessük szakmai titkainkat. A szemben nem csak a főfény, de minden környezeti fény és reflekció is megjelenhet. Egy távoli képnél ennek nincs különösebb jelentősége, de egy nagyon közeli képnél csúnya és zavaró lehet például a tükröződő nagy derítő lap, egy stábtag, vagy épp saját magunk képe egy ezüst pólóban...
5. Bátran élj az utómunka lehetőségeivel is!
Ha már betükröződött a „kocka nap”, vagy bármi más, amit alapvetően nem szerettünk volna, megoldás lehet az utólagos retusálás is. És ez akkor is jól jöhet, ha a szemben mégsem jött meg úgy a fény, ahogyan azt eredetileg szerettük volna és ezen utólagosan szeretnénk segíteni. Fontos azonban, hogy a folyamat részeként az utómunka is aprólékos és profi legyen és az esetleges utólagosan felkerült csillanások a fény irányával összhangban legyenek. Ritkán az is előfordulhat, hogy csak az egyik szemben jön meg a csillogás. Érdemes arra is figyelni, hogy ha ez a helyzet előáll, javítsuk.
6. Figyelj a pupilla és az írisz arányára!
Köztudomású tény, hogy a szem reagál a fényre és a pupilla a fény mennyiségének függvényében változtatja nagyságát. Mégis sok kezdőnél látom, hogy stúdió fotók szereplőinél nagy a pupilla, és ez azt a hatást kelti, mintha egy holland gombafesztiválról esett volna be a modell a fotózásra. Szerintem nem szép, ha a pupilla túl nagy, és az írisz túl kicsi a képen.
Ez nagyrészt akkor fordul elő, ha sötétebb helységben vakuval fotózunk, és a beállító izzó vagy a meglévő fény elenyésző. A problémát orvosolni úgy tudjuk, hogy növeljük a helyiségben a fényt, vagy a beállító fény erősségét maximalizáljuk a fényforráson, ezáltal a pupilla szűkülni, az írisz pedig tágulni fog.
7. Figyelj a szem tisztaságára!
Fáradság, allergia, irritáció, egy túl jól sikerült buli...sok oka lehet annak, ha a modell szeme piros, véreres. De bármi is okozza, egy biztos: ha így marad, a képen biztosan nem fog szép és esztétikus hatást kelteni. Ha közeli portrét fotózol, mindig készülj szemcseppel. Tapasztalatom szerint a Iridina a legtöbb ilyen esetben jól működik.
8. A közelebbi szem legyen az éles!
Portré fotózásnál igyekezzünk a mélységélességi tartományt úgy beállítani helyes rekesz választással, hogy a képen a modell mindkét szeme éles legyen. Mikor éleset állítunk, a közelebbi szemre állítsunk élességet. Nem mindig jön össze, hogy mindkét szem éles legyen és nem mondom, hogy egyetlen egy olyan kép sem lehet jó kép, ahol ez a szabály nem érvényesül, de szerintem érdemes törekedni erre!
9. Figyelj a hajra az arcélben, szemívben!
Ha belelóg, hát lógjon bele rendesen, vagy inkább sehogy! Nem túl esztétikus, ha a szem ívét a haj csak úgy keresztbe vágja, sokkal szebb hatást mutat, ha a haj íve az arc ívébe simul, a szemeket pedig így tisztán tudjuk ábrázolni.
10. Ügyelj a kósza hajszálakra is!
Roppant hosszadalmas és bosszantó a kósza hajszálakat a szempillából, szemöldökből kiretusálni. Igazítsd inkább meg, akár többször is fotózás közben a modelled haját! Hidd el! Utólag nagyon meg fogod magadnak köszönni! Az esztétikus szem ábrázoláshoz a rendezett szemöldök is hozzá tartozik, ezért érdemes azt is fésülni. Ha nincs sminkes, te magad is rendre igazíthatod a rakoncátlan szemöldök szálakat.
11. Figyelj a szempillák nagyságára és a vetett árnyékra a szemben és az arcon!
Manapság rendkívül népszerű a nők körében a műszempilla, ami áldás és átok is lehet egy fotózás során. A nem helyesen megválasztott szempilla, vagy a szempillához nem helyesen megválasztott fény visszás lehet fotózáson. Egy nagy vagy hosszú szempillát nem szabad nagyon fentről világítani, mert azt a hatást fogja kelteni, hogy a modell belepislogott a képbe, vagy nagyon gondolkodik valamin, olyan, mintha hunyorogna. Ha direkt napfénnyel vagy erős, kontrasztos fénnyel világítunk, a fentről jövő fény hatására a műszempilla – legyen az természetes vagy drámai hatású- árnyékot vethet. Érdemes erre odafigyelni, lehetőség szerint kimozogni, vagy a kamera szögével játszva, vagy a modell megfelelő instruálásával kiküszöbölni.
12. Ügyelj a mélyen ülő szemek világítására!
Vegyük észre a fotózandó alanyuknál, hogy mennyire ül mélyen a szeme, és annak megfelelőn állítsuk a lámpákat! Egy mélyen ülő szemű embert nem lehet nagyon fentről világítani, mert a szemcsont kitakarhatja a szem felső részérről a fényt, így az árnyékos lesz, a modell pedig a képen félszemű...csak nem a klasszikus értelemben.
13. Ne ábrázoljunk senkit úgy, hogy nincs szemgolyója!
Néha látok olyan képet, amin a modell háttal áll és erősen néz vissza. Lehet ez egy izgalmas beállítás, de ha az íriszből túl kevés látszik, meglátásom szerint nem szép. Továbbá az sem, ha nagyon az orrnyeregből néz ki az alany, vagy az orrnyereg nagyon szétvágja a szemet, bár Gálvölgyit idézve, ez leginkább „gusztus dolga”. Portrénál főleg, de fél- és egészalakos képeknél, igyekszem arra törekedni, hogy mindkét oldalon meglegyen legalább a szemfehérje.
14. Ha marad a szemüveg, fokozottan figyelj a tükröződésre!
Vannak, akik ragaszkodnak a szemüvegükhöz a fotózás közben, és egy ilyen helyzet fokozott figyelmet igényel. Bizonyos esetekben a csillogás elkerülhetetlen, ilyenkor arra kell törekedni, hogy lehetőség szerint minél kisebb legyen és olyan helyre essen, ahonnan viszonyleg könnyen retusálható. Sok kellemetlenséget és plusz munkát kerülhetsz el, ha ilyen esetekben egy tablet vagy laptop segítségével azonnal ellenőrzöd az elkészült képeket és nem csak a fényképezőgép apró kijelzőjére hagyatkozol. Ha a csillogás túl nagy, vagy rossz helyre esik, a retusálás rengeteg időt fog igénybe venni.
+1. Tanulj, fejlődj, gyakorolj, tapasztalj!
Nem vagyok ellene az ösztönös alkotásnak, számos olyan remek fotós nyűgöz le engem is munkájával, akinek a professzionális alkotás valahogy a vérében van. De lássuk be, csak kevesen születnek Isten adta tehetséggel és látásmóddal, a többiek pedig akkor tudnak, vagy fognak tudni igazán profi munkát végezni, ha folyamatosan bővítik ismereteiket és szánnak időt az elmélet rutinná alakítására/gyakorlására is.
Ne sajnáld az időt és az energiát mindig jobbá és még jobbá válni! A magadba fektetett energia fog a végén mindig a leginkább megtérülni!
Ha Te már rászántad magad, hogy mélyebb ismereteket szerezz a portré fotózás területén, várunk sok szeretettel következő 5+1 alkalmas stúdiófotós képzésünkön.
Ha a modell pózoltatás érdekel, akkor várunk október 22-én a Hatékony modell kommunikáció és pózoltatás workshopunkra.
Szép fényeket!
Sándor
