Aki a fényképezőgépet a kezünkbe adta: George Eastman és a Kodak története
1839-ben a fotográfia bizonyos módszertanai ugyan közkincsek lettek, de egészen az 1880-as évekig kellett várni, hogy a fotográfia ne úri mulattság, hanem valóban szinte mindenki számára elérhető technológia legyen a hétköznapokban. A XIX. század utolsó évtizedeiben hatalmas fordulat következett be a fotótechnika fejlődésében, de ez nem csak technikai ugrást jelentett, gyökeresen megváltoztatta a társadalom és a fotográfia viszonyát is. És hogy kinek volt ez leginkább köszönhető?
George Eastman élete maga volt az amerikai álom: szegény családba született kifutófiúból vált milliárdos üzletemberré, az általa alapított cég pedig ikonikus és történelmi jelentőségű lett a fotográfia területén.
Egyszer volt, hol nem volt...
Georg Eastman 1854. július 12-én született a New York állambeli Waterville-ben, szülei a jobb élet reményében Rochesterbe költöztek. Apja korán meghalt, így az egyébként nem túl jól tanuló George hamar családfővé vált, neki kellett támogatnia édesanyját és két nővérét. 14 éves korában már egy biztosító társaságnál dolgozott kifutófiúként, de ráébredt, hogy a magasabb színvonalú megélhetéshez képeznie kell magát, így munka mellett könyvelést tanult. 20 éves korára elérte, hogy a Rochester Savings Bank alkalmazottjaként dolgozhasson.
Későbbi hatalmas sikerének mozgatórugójával, a fényképészettel csak 1878-ban sodorta össze az élet. Egy Santo Domingó-i nyaralást szeretett volna megörökíteni fotográfia segítségével, de ehhez a felszerelés olyan terjedelmes és súlyos volt, hogy végül a terve kudarcba fulladt. Ugyanakkor ez az élmény keltette fel benne az ellenálhatatlan vágyat, hogy kitalálja, hogyan lehetne a fotózás technikáját leegyszerűsíteni és szélesebb körben elérhetővé tenni.
Az első 3 év kísérletezéssel telt számára, legtöbb idejét édesanyja konyhájában töltötte az angol folyóiratok tanulmányozásával és az ott olvasott technológiák próbálgatásával.
Kitartása és a sok, konyhapadlón töltött éjszaka aztán meghozta gyümölcsét, az akkoriban elterjedt üveglemezek helyett kifejlesztett egy új, zselés alapú hordozóanyagot, és rájött arra is, hogy a film alapú rögzítés a nagy mennyiségű és sokszorosítható fotózás kulcsa.
Eastman azonnal tudta, hogy találmánya rendkívüli jelentőségű, így bejelentette a szabadalmat és saját vállalkozásba kezdett. 1881-ben Eastman és Henry Strong üzletember megalapították az Eastman Dry Plate Companyt, Eastman pedig lemondott banki állásáról, hogy teljes idejét saját cégének szentelhesse.
Így született meg a KODAK
A vállalat első nagy sikere a szinte minden forgalomban levő, szabványméretű, síkfilmmel működő géphez használható tár kifejlesztése és piacra dobása volt, a fényképészeti eszközöket és készülékeket gyártó W. H. Walker közreműködésével, 1884-1885-ben. A tárban emulzióval borított, 24 felvételt lehetővé tevő filmtekercs kapott helyet. A piacra dobást követően szinte azonnal egyértelművé vált, hogy olyan találmány született, amely alapjaiban változtatja meg a fényképészetet, de Eastman tekercses filmje nem csak a fotózásra volt hatással. Ez tette lehetővé többek között azt is, hogy két évvel később Edison megalkothassa a világ első filmrögzítésre alkalmas kameráját.
Az igazi áttörés az alapítás után 8 évvel köszöntött be, mikor Eastman bemutatta a mindenki által könnyen kezelhető, egyszerű, amatőr box-gépet, a később hihetetlenül népszerűvé vált Kodak-ot. Újdonsága, hogy három egyszerű műveletre egyszerűsítette a fényképezést, és ezzel valóban elérhetővé tette nagy tömegek számára a fotózás lehetőségét. Eastman célkitűzése határozott és egyértelmű volt: "Olyan könnyűvé kell tenni a fényképezőgépet, mint amilyen a ceruza"
A korabeli fényképezőgépekkel szemben valóban egyszerűbben használható, kisebb méretű és relatív könnyű szerkezetet hozott létre, mellyel a felhasználók 100 képet tudtak készíteni. Bár eleinte nem volt olcsó, 25 dollárba került, ami egy akkori havi átlag fizetésnek felelt meg, az üzleti modell már ekkor sem feltétlenül a gépek eladásán, sokkal inkább az rendszeres előhíváson alapult. A felhasználónak nem volt más dolga, mint felhúzni a zárat, exponálni, kattintani, majd mikor elkészült a 100 kép, elküldeni a filmet géppel együtt a gyárnak, ahol előhívták a fotókat és postafordultával visszaküldték a géppel és az új filmmel együtt. Ez minden alkalommal további 10 dollárba került.
1889-ben Az Eastman társaság átvette az "Eastman Dry Plates" és a "Film Company" vagyonát, és így született meg az "Eastman Kodak Company", ekkor már New York-ban.
A KODAK név jóval nagyobb jelentőséggel bírt Eastman számára, mint azt elsőre gondolnánk. Mikor az újságírók arról kérdezték, honnan ez a különös névválasztás, így felelt:
"Mindig is tetszett a K betű. Erős és kifejező. Olyan nevet akartam, ami k-val kezdődik és k-val végződik, egy sajátos anagramma, amiről mindenkinek ugyanaz a dolog jut eszébe."
Egyes hiedelmek szerint a KODAK szócska az általa kifejlesztett kis méretű fényképezőgép hangját volt hivatott imitálni...de akárhogy is, az biztos, hogy ez a név egy életre összeforrott a fényképezés történetével.
A KODAK megállíthatatlan fejlődésnek indult
A 20. század beköszöntésére a KODAK nemzetközi hírnevű nagyvállalattá fejlődött. A technikai újítások mellett a profi értékesítés is fontos szerepet játszott a KODAK sikerében, talán az első vállalat volt a világon, ahol teljes munkaidőben alkalmaztak már akkoriban marketingeseket. Reklámozási stratégiájuknak fontos elemei voltak az úgynevezett „Kodak lányok”, akik minden évben az éppen aktuális fényképezőgép modellel pózoltak.
A termék elképesztő társadalmi hatással bírt, egy szabadidős elfoglaltsággá varázsolta az addig ismert, vágyott, de sokak számára elérhetetlen technológiát. A folyamat egyszerűségét remekül érzékeltette akkori reklám szlogenük: „Ön megnyomja a gombot, a többi a mi dolgunk”.
A cég működési filozófiája 4 alappilléren állt: tömegtermelés alacsony áron, nemzetközi terjesztőhálózat, kiterjedt és innovatív hirdetési politika, és felhasználócentrikus szemlélet. A siker akkori mértékkel elképesztő volt, 1896-ra gazdára talált a százezredik Kodak-gép, és havonta közel 650 kilométernyi film került ki a gyártósorról.
1900-ban dobták piacra a szintén ikonikus Brownie fényképezőgépet, aminek ára 1 Dollár volt, és ekkorra már a cég Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is megjelent, de folyamatban volt a japán, és a kanadai külképviselet kiépítése is.
A fotográfia nagy léptékű fejlődése nem csak a fotózás lakossági elterjedésére, más iparágakra is nagy hatással volt. A KODAK fontos szerepet játszott többek között az egészségügyben, hiszen az általuk készített filmek alkalmasak voltak arra, hogy rögzítsék a röntgensugár alkotta képeket.
A KODAK filmek segítségével mérték a második világháború alatt az atombombán dolgozó munkások sugárfertőzöttségi szintjét, a mikrofilm-technológia pedig megoldást nyújtott arra is, hogy a fronton lévő katonák leveleit egyszerűbben tudják szállítani. 37 zsáknyi levelet csupán 1 zsáknyi film helyettesített, 3 év alatt több mint 500 millió ilyen levelet kézbesített a hadsereg.
1912-től teret hódított a KODAK a nyomdaiparban is, a statisztikák szerint a mai nyomtatott termékek 40%-ához valamilyen köze még mindig van Kodak termékeknek. A nagy ütemű nyomdaipari fejlesztések pedig a világ első színszétválasztó szkennerének kifejlesztéséhez vezettek, amellyel nyomtatásra lehetett előkészíteni színes képeket.
"Elvégeztem munkámat, miért várjak?"
Eastman már Amerika egyik legtehetősebb embereként, 1925-ben vonult vissza a vállalatvezetéstől. Idős korára súlyos betegség támadta meg, gerinccsatornája összeszűkült, idegei fokozatosan lebénultak. Mivel képtelen volt elviselni a mozgásképtelenség gondolatát, 78 évesen, 1932. március 14-én önkezével vetett véget életének.
A cég Eastman halála után is szárnyalt és egészen a 20. század végéig a világ legjelentősebb fotóipari vállalkozása volt. A fotográfia fejlődésének olyan fontos fejlődési pontjait köszönhetjük nekik, mint például: a Kodachrome fotófilm, az Instamatic fényképezőgép, vagy a világ első digitális fényképezőgépe.
George Eastman nem csak jelentőségteljes feltaláló és kiváló üzletember volt. Ő volt a legjobban fizető munkaadó. Számtalan alkalmazottjával valóban törődött, rendszeres orvosi ellenőrzést biztosított munkásainak, és az általa alapított takarék- és hitelbank kedvező feltételű kölcsönöket is nyújtott a KODAK dolgozóknak.
Az üzletember sokat jótékonykodott, de legtöbbször álnéven tett adományokat. Mivel soha nem alapított családot, teljes vagyonát a Rochester Egyetemre hagyta.
Tegyünk együtt egy kalandos utazást a múlt és a jelen nagy sikerű fotósainak világában!
Kíváncsi vagy rá, mit tanulhatsz a fotótörténet ikonikus alakjainak képeiből, gondolkodásmódjából, munkamódszeréből? És hogy mit kamatoztathatsz ebből saját pályád során? Gyere, és ismerjük meg együtt a fotográfia történet kiemelkedő alakjait, képeiken keresztül a fotó formanyelvét!
Taskovics Dorka 7 részes fotótörténeti előadássorozatának megtekintése után garantáltan másként tekintesz majd a régi és kortárs alkotók képeire, sőt, a Te, saját képeidre is! Készen állsz rá, hogy alapjaiban megváltozzon a fotós szemléleted? Akkor tarts velünk!
Ha tetszett a tartalom, támogass minket!
Amennyiben lehetőséged van rá, járulj hozzá további szöveges és online videós tartalmaink, podcast adásaink és oktató anyagaink létrejöttéhez! Támogass minket Patreon oldalunkon keresztül!
